Múltidéző
Az Ünőkő
századeleji túrák sível és anélkül
Talán furcsán hangzik, de az Ünőkő a turistaság hőskorában a Pietrosznál is népszerűbb célpont volt. Ebből az időszakból szól hozzánk Metzler Jenő írása, melyben egy téli és egy nyári próbálkozás tapasztalatait írja le érzékletesen. Előbbi külön érdekessége, hogy az MTE szervezésében verbuválódott csapat kimondottan azzal a céllal kereste fel a Radnai-havasokat, hogy az akkortájt hazánkban még igencsak újdonságnak számító síléces túrázást próbálja ki „éles” körülmények között, eme új sport számára kedvezőnek vélt terepen. A csúcshódítást ugyan a kedvezőtlen időjárás meghiúsította, viszont az utókor szerencséjére a szerzőt arra ösztökélte, hogy hamarosan új útvonalat eszeljen ki. Ennek előzetes bejárásáról számol be az írás második fele, melynek során az időjárás ismét vérmesebb arcát mutatja, de egy jó sátor és egy szigorú, ám utólag jónak bizonyuló döntés megmenti a kis csapatot...
Kirándulás a Nagy Pietrosra
kedélyes csúcshódítás 1907-ben
Több mint 100 évvel ezelőtt Csermák Mátyás három túratársával egyetemben az akkor még csak nehézkesen megközelíthető Borsa felől indulva mászta meg a Nagy-Pietroszt. A ma már turistajelzéssel ellátott úton akkoriban még szükség volt helyi vezetőre, nem is sokan tették tiszteletüket az ország belső részeiből üggyel-bajjal megközelíthető távoli vidéken. A szerző lelkesedéstől átitatott beszámolójából ellenben megtudhatjuk, hogy lengyel turisták már előttük is jártak a csúcson, és azt is, hogy miként kapott új nevet az addig csak Pietrosz-tengerszemként ismert tó.
A Radnai havasokban
teljesítménytúra a tudomány szolgálatában
A hegység jégkorszaki hagyatékának kutatása céljából 1911 augusztusában Varga Lajos terepi felméréseket végzett a Radnai-havasok keleti felében, az Ünőkő alatti völgyekben. Tudományos kutatásának eredményeit csak évekkel később publikálta, a nem mindennapi körtúra története és körülményei azonban már néhány hónap elteltével napvilágot láttak. A beszámolót elolvasva bizony megemelhetjük kalapunkat a kutató és kísérője teljesítménye előtt!
A Radnai-havasok keleti felének glaciális jelenségei
hajdani gleccserek nyomában
Varga Lajos tudományos jellegű, ámde mégis közérthető dolgozatában az Ünőkő körül lévő völgyekben végzett glaciológiai megfigyeléseit mutatja be. A szerző részletesen ismerteti az egykori eljegesedés nyomait (amik egyébként ma is változatlanul tanúskodnak a hajdanvolt jégárak felszínalakító munkájáról), s több olyan tengerszemről is szót ejt, melyek ma már nem léteznek. A múlt század elején írt és publikált mű értékét korabeli fotófelvételek emelik.
Sível az Ünőkőn
havasi tavasz 1937-ben
Baczoni Géza Reményik-versekkel fűszerezett túrabeszámolója a két világháború közötti időszakba kalauzolja vissza az Olvasókat. Bár kortörténeti dokumentumként sem érdektelen, ugyancsak komoly tanulságokkal szolgál azok számára, akik olyankor szeretnének túrázni a Radnai-havasokban, amikor „a völgyben már rég halálra gázolták az égből esett havat, de a 2000 méteres hegyóriások még mindég fehér hermelin palástot hordanak”.
Emlékezzünk Radna-Borberekről
fürdőélet, anno 1895
Jékey Ilona értékes fotókkal illusztrált vidám visszaemlékezése betekintést nyújt a Radnai-havasok lábánál található egykori fürdőhelyek: Dombhát és Radnaborberek életébe. A XIX. század vége felé az Erdélyi Kárpát Egyesület igyekezett új életet lehelni az akkoriban sem nagyon felkapott fürdőkbe - mint olvashatjuk, az erőfeszítés nem volt hiábavaló. Következzék hát a bájos beszámoló!
A borvölgyi fürdő és vidéke
Óradna környékének látnivalói a XIX. században
Nemes Ödön 1892-ben megjelent cikkének segítségével érdekes időutazást tehetünk a Nagy-Szamos völgyébe. A környék természeti látnivalóinak bemutatása mellett képet kapunk a vidék bányászatának és a fürdőéletének akkori helyzetéről, valamint találkozhatunk az Ördög-szoros legendájával, amit a szerző egy bányász elbeszélésében ismer meg.
Az alábbi albumban böngészhető „retrospektív” képanyag gerincét a Hungaricana közgyűjteményi portálból kölcsönzött képeslapok, illetve a Magyar Digitális Képkönyvtárból származó archív képek (Balogh Ernő fotói) adják, ugyanakkor számos különböző más forrásból (régi turista folyóiratok és könyvek, internetes aukciók, továbbá a Francia Nemzeti Könyvtár Gallica adatbázisa) átvett lap és fényképfelvétel is megtalálható a galériában.
