A Radnai-havasok tengerszemei
Jégkorszaki hagyaték
Kisebb magassága miatt a Radnai-havasokban kevésbé volt aktív az eljegesedés, mint a Magas-Tátrában, vagy a Déli-Kárpátok hegységeiben. Ugyanakkor itt is kialakultak jelentősebb jégárak, melyek nyomait ma is megtaláljuk a hegység legfelső régióiban. Markáns kárgerincek és kárfülkék csak a Nagy-Pietrosz és az Ünőkő környékén alakultak ki, de számos cirkuszvölgy és U-alakúra koptatott völgy tanúsítja az egykori gleccserek felszínformáló erejét. Az utolsó jégkorszak végével, nagyjából tízezer éve megszűnt az eljegesedés, bár az újabb kutatások szerint a „kis-jégkorszak” hatására még a 19-20. század fordulóján is léteztek ún. mikrogleccserek a hegységben (A Földgömb, 2010/3).
Az egykori jégárak több szemet gyönyörködtető tengerszemet is az utókorra hagytak. A glaciális eredetű tavak kivétel nélkül a főgerinctől északra, az erdőhatár felett helyezkednek el (ez az oldal volt fokozottabban kitéve az eljegesedésnek). Legismertebb és leglátogatottabb közülük talán a Nagy-Pietrosz egyik északi cirkuszában elhelyezkedő Mosolygó-tó. Nem messze tőle, a Bukuly-csúcsok és a Nagy-Pietrosz közötti völgyfőben találjuk a Bukuly-tavak négy tagból álló együttesét. A hegység keleti végében, az Ünőkő alatti Lála-völgy további két fontos gleccsertavat rejt: ezek a Lála-tavak. A természetes tavak közül a legnagyobb vízfelülettel Nagy-Lála-tó büszkélkedhet, a legmélyebb pedig a kerekded formájú második Bukuly-tó. Mesterséges megnagyobbítása révén a Gargaló-csúcs alatt elhelyezkedő Aranyos-Beszterce forrástava ezeket mindkét vonatkozásban felülmúlja. Magasság szempontjából a Rebra-tó, illetve a Kis-Lála-tó viszik a prímet.
A gleccsertavakon kívül számos kisebb, de állandó tavacska, valamint időszakos pocsolya is található a hegységben, amelyek nem glaciális eredetűek. Ezek az eljegesedés megszűnését követően suvadások, földcsuszamlások nyomán alakultak ki, jellemzően hegygerincek közelében. Jó példa a Tomnatek-gerinc „La Tău” nevű tava, a Korongyos csúcsa alatti tó, valamint a Galac-csúcs és a Gargaló közötti szélesebb gerincszakasz szétszórtan elhelyezkedő tavai. A hegységben összesen mintegy 25 nagyobb méretű állandó vízfelület található.
Főbb tengerszemek a számok tükrében
Az alábbi táblázat néhány tengerszem fontosabb adatait összegzi. Az itt közölt számok többsége Győrffy Lajos és Jancsik Péter Radnai-havasok c. könyvéből származik. A csillaggal megjelölt adatok egy frissebb helyszíni felmérésből származnak (Mîndrescu et al., 2010). A zárójelben dőlt betűvel megadott felületek a Google GeoEye műhold felvételei alapján egyszerű átrajzolással becsült értékek (Budai Péter, 2010), a két csillaggal jelölt adatok pedig GPS-es felmérésből származnak (Budai Péter, 2011).
magyar név | román név | vízfelület nagysága | maximális mélység | tszf. magasság |
---|---|---|---|---|
Mosolygó-tó | Lacul Iezer | 0,34 ha (0,41 ha) | 2,1 m | 1786 m |
Bukuly-tavak | Tăurile Buhăescului | (0,05 ha - felső) (0,14 ha - középső) (0,08 ha - alsó) | 5,2 m (középső) | 1800-1900 m |
Nagy-Lála-tó | Lacul Lala Mare | 0,56 ha (0,55 ha) | 1,6 m | 1815 m |
Kis-Lála-tó | Lacul Lala Mică | (0,43 ha) | 1920 m | |
Aranyos-Beszterce forrástava | Lacul Ştiol (Lacul Izvoru Bistriţei Aurii) | 1,22* ha (1,24** ha) | 5,7* m | 1650** m |
Rebra-tó | Lacul Rebra | (0,09 ha) | ~1950 m | |
Bila-tó (Ünőkő-tó) | Lacul Bila (L. de sub Ineu) | ~1840 m |