Mosolygó-tó (Lacul Iezer)

A Mosolygó-tó, háttérben a Máramarosi-havasokkal
Fotó: © Budai Péter, 2006

A Radnai-havasok talán legtöbbet látogatott tengerszeme a Nagy-Pietrosz északi oldalának keleti kárfülkéjében foglal helyet. Bár nem a legnagyobb (0,34 ha), és nem is a legmélyebb (2,1 m) tava a hegységnek, bájos alakja és persze kedvező elhelyezkedése miatt mégis népszerű. Vize a Köves-patakot táplálja. Manapság használatos magyar nevét 1907-ben kapta, erről Csermák Mátyás számol be a kortárs Turisták Lapjában megjelent írásában. A szerző és társai a Nagy-Pietrosz megmászása alkalmával jártak itt. A névadásban valószínűleg a tó alakja játszotta a főszerepet, bár érdekes az egybeesés borsai szállásadójuk vezetéknevével is (Mosolygó Illés).

A Mosolygó-tó a Nagy-Pietrosz oldalából
Fotó: © Pálmai Attila, 2009

A Mosolygó-tó partján
Fotó: © Barta Gergely, 2008

Sajnos ide köthető a magyar hegymászás történetének legtöbb áldozatot követelő balesete is. 1944 január 13-án tizenhat salgótarjáni levente indult el a Nagy-Pietrosz csúcsa felé egy budapesti százados vezetésével. A csapatot a tó katlana fölötti, télidőben fokozottan veszélyes hólejtőn lavina temette be. Mindössze egyetlen fiatal élte túl a balesetet - ő korábban fényképezés miatt maradt hátra. A történelem alakulása folytán csak 2003-ban sikerült méltó emléket állítani a helyszínen (erről bővebben a Salgótarjáni Alpin Klub honlapján lehet olvasni).

A kopjafa háromnyelvű felirata
Fotó: © Sótér Zsolt, 2003

Az elhunytak névsora: