| túralehetőségek | felszerelés |

Túralehetőségek

a hegység felfedezése

Egynapos kirándulások

A hegység lábainál lévő falvakból és turistaközpontokból, valamint az alacsonyabb régió néhány menedékházából a közeli látnivalók felkereshetők egynapos túrák keretében. Ez a módszer szállás szempontjából kényelmesebb, viszont vegyük figyelembe, hogy az ilyen túrákon általában komoly szintkülönbségeket kell leküzdeni oda-vissza, tehát a megfelelő kondíció elengedhetetlen.

Északon Borsa (Borşa) városa felől egy nap alatt megmászhatjuk a Radnai-havasok legmagasabb csúcsát, a Nagy-Pietroszt (2303 m) és szomszédját, a Nagy-Bukulyt (2268 m), valamint az utunkba eső Mosolygó és Bukuly-tavakat. Borsától kicsit keletebbre, de még továbbra is az északi oldalon található Borsafüred (Staţiunea Borşa / Complex turistic Borşa) üdülőfalu. Innen félnapos túrával meglátogathatjuk Erdély egyik legmagasabb zuhatagát, a 80 m magas Lóhavasi-vízesést (Cascada Cailor). Útközben megcsodálhatjuk a Gonosz-kő (Piatra Rea) mészkőszikláit, s ha van még erőnk és időnk, felmehetünk az Asztal-rétre (Poiana Ştiol), sőt megmászhatjuk a Gargalót (2159 m) is. Ez az útvonal egyben tanösvény, melyről angol és román nyelvű ismertetőt is letölthetünk. A fárasztó szintemelkedésből sífelvonóval mintegy 500 m meg lehet spórolni, a felső állomásról mind a vízesés, mind pedig az Asztal-rét felé vezet jelzett turistaút.

Az üledékes kőzetekből álló Gonosz-kő Borsafüred felett
Fotó: © Dr. Péterffy Anna Erzsébet, 2005

Déli irányból Óranda (Rodna), Újradna (Şanţ), illetve Radnaborberek (Valea Vinului), valamint az Újradna feletti menedékházak nyújtanak jó kiindulási pontot egynapos túráinkhoz. Felmászhatunk innen a hegység második legmagasabb csúcsára, az Ünőkőre (2279 m), és egyben megcsodálhatjuk a csúcs alatt elterülő szépséges Lála-tavakat is. Radnaborberekről könnyen ellátogathatunk a közeli Ördög-szoroshoz és Schneider-barlanghoz (a mintegy fél km hosszú járat falait szép kristályok - bányavirágok - borítják, bejárásához csupán lámpára van szükség), májusban pedig a Száka-hegyi nárciszmezőt is megéri felkeresni a látványért (a nemzeti park által létesített tanösvény ismertetője letölthető angol és román nyelven).

Amennyiben autóval érkeztünk, vagy sikerül megbeszélni szállásadónkkal a fuvart, szép egynapos túrát tehetünk a Borsai-hágótól (Pasul Prislop) az Asztal-rét felé, valamint a Máramarosi-havasok közeli csúcsára, a Sárkányra (Cercănel) is – igaz ez utóbbira nem vezet jelzett turistaút. Hasonló taktikával hódíthatjuk meg az Ünőkő csúcsát a Lála-völgyön (Valea Lala) keresztül, vagy a Radnai-hágóból (Pasul Rotunda) indulva a hegység főgerincének vonalát követve.

Többnapos nomád túrák

Komolyabb túrázók kedvelt célja a Radnai-havasok főgerincének bejárása. A teljes útvonal nagyjából 5-6 napot vesz igénybe, tempótól és kitérőktől függően. A hegység legmagasabb csúcsa, a Nagy-Pietrosz (2303 m) például nem része a főgerincnek, de egy aránylag rövid kitérővel útba ejthető (a Mosolygó-tóval és Bukuly-tavakkal egyetemben). Bár nagy a szintkülönbség, ha belefér az időnkbe és bírjuk erővel, érdemes leereszkedni a fentebb már említett Lóhavasi-vízeséshez is.

Amennyiben nem ragaszkodunk a teljes főgerinc bejárásához, kiinduló pontnak választhatjuk Borsát (Borşa) is, ahonnét a Mosolygó-tó, a Nagy-Pietrosz és a Bukuly-csúcsok érintésével érhetjük el a főgerincet (kisebb kitérővel a Bukuly-tavak is útba ejthetők). Gerincvándorlásunkat több helyen is megszakíthajtuk. Borsa, illetve Borsafüred (Staţiunea Borşa / Complex turistic Borşa) felé a Galac-nyeregben (Şaua Galaţului), illetve a Gargaló-nyeregben (Şaua Gărgalău) térhetünk le. Borsafüredről helyijáratos kisbusszal (maxi-taxi) tudunk visszatérni Borsára. Dél felé ugyancsak több lehetőség adódik, ezek közül leggyakrabban az Ünőkőnél (2279 m) szoktak búcsút inteni a főgerincnek azok, akik a hegység délkeleti részén, Újradnán (Şanţ) vagy Óradnán (Rodna) szeretnék befejezni útjukat. Természetesen az itt vázolt iránnyal ellentétesen is megtehető a vándorlás.

Nagyzsákos vándortúra indulása a Radnai-hágótól
Fotó: © Dr. Tegze Miklós, 2008

A Radnai-havasok központi régiójában nincs menedékház (a Mosolygó-tóhoz közeli meteorológiai állomás kizárólag vészhelyzetben ad menedéket, az egykor népszerű Puzdra menedékháznak pedig jelenleg csak az alapjai vannak meg (bár újabban épült a közelben egy pásztorszállás, ahol turisták számára is alakítottak ki helyeket). Ezért aki több napot szeretne fent tartózkodni, az készüljön fel, hogy sátraznia kell. Sátorozni a nemzeti park területén csak a kijelölt táborhelyeken szabad. Ezt ugyan nemigen ellenőrzik, de mivel a kijelölt sátrazóhelyek száma és elhelyezkedése megfelelő, normál körülmények között teljességgel indokolatlan „tilosban parkolni”.

A sátorlakókra az időjárástól függően eltérő megpróbáltatások várnak. Jó időben csak hajlékunk cipelése és felverése jelent feladatot (utóbbi főleg akkor, ha mások már elfoglalták a legjobb helyeket). Ha viszont beköszönt a rossz idő odafent, csak a strapabíró sátrak maradnak versenyben. Ilyenkor a békesség kedvéért egyébként is érdemes a gerinc tájékáról lehúzódni.

Úton a főgerincen
Fotó: © Barta Gergely, 2008

Havas túrák

A téli, illetve tavaszi idényben a vastag hótakaró miatt túrasível vagy hótalpakkal lehet hatékonyan közlekedni a hegyen, a túralehetőségek azonban a lavinabalesetek kockázata miatt korlátozottak. Ha mégis ilyenkor szeretnénk a Radnaiba látogatni, és komolyabb célkitűzéseink vannak, a meleg ruházaton és a fenti eszközökön kívül ajánlott hágóvasat és jégcsákányt is magunkkal vinnünk, a csoportunknak pedig fel kell készülnie lavinából való önmentésre. Ne feledjük: a minőségi felszerelés és a várható balesetekre való előzetes felkészülés életet menthet!

Geocaching

A rejtekhely-vadászat napjainkban egyre népszerűbb időtöltés. A Radnai-havasokban jelenleg három geoláda található: a Lóhavasi-vízesésnél, valamint a Nagy-Pietrosz és az Ünőkő csúcsán. Ugyan nem közvetlenül a hegységben, de annak közelében lehet még „vadászni” a – sajnos kikopófélben lévő – máramarosi faépítészet két remekművénél: a Barcánfalvi kolostornál (Bârsana) és Jód fatemplománál (Ieud). További erdélyi illetőségű geoládákért érdemes felkeresni a rejtekhely.ro oldalt (a legfrissebb telepítések listája itt).

| túralehetőségek | felszerelés |

Felszerelés

egy teknősbéka dilemmái

Páncélzat

A legmagasabb csúcsok többé-kevésbé köves tetejét kivéve a turistautak könnyen járható havasi gyepeken, illetve erdőkben vezetnek. Mindazonáltal nem hátrány, ha a bokát jól fogó bakancsban kerekedünk fel a hegyekbe. A gyakori esőkre való tekintettel jó, ha cipőnk nem ázik be egykönnyen. Többnapos túrákra érdemes egy könnyű váltócipőt vagy szandált is eltenni a táborba/szálláshelyre, hogy a lábunk ne legyen végig „kalodába zárva”.

Hideg időre szinte minden évszakban fel kell készülni, ezért egy-egy melegebb ruhát még nyáron se hagyjunk otthon. Fázósabbaknak kesztyű és sapka is ajánlott, a meleg hálózsáknak pedig szintén lesz alkalma meghálálni a bizalmat. A gyakran csapadékos időjárás miatt minden túrának kötelező tartozéka az eső elleni védelem. A feladat praktikusan megoldható túraponcsóval (bár szélviharban visszaüthet ez a megoldás), vagy hátizsákra való esőhuzat, héjkabát és esőnadrág kombinációjával (ez utóbbi megoldás egyébként szél ellen is jó szolgálatot tesz). Részben havas területeket is érintő, nyár eleji gyalogtúrákhoz hasznos kiegészítő a lábszárvédő (kamásli).

Napsütéses, meleg időszakokban a nagy nekivetkőzés könnyen fájdalmas leégéshez vezet (ilyen magasságban ez hamar bekövetkezik és hosszabb távon is kellemetlen következményei lehetnek). Ez ellen kétféleképpen védekezhetünk: gyakran bekenjük magunkat megfelelő (magas faktorszámú) naptejjel, vagy mégsem vetkőzünk neki annyira (jól szellőző, de hosszú szárú/ujjú ruhaneműkben túrázunk, kobakunkat pedig széles karimájú „pampalini” kalappal, esetleg a nyakat is fedő „légiós” sapkával védjük). Az orrot, tarkót és a füleket sapkaviselés esetén is érdemes bekenni. Szemünk védelme érdekében fontos, hogy napos időben viseljünk UV-szűrős napszemüveget!

Néhány további hasznos „kacat”: fejlámpa, iránytű, túrabot (sokat segít gázlóknál, illetve meredek hegyoldalakon), elsősegélycsomag, GPS készülék, strapabíró mobiltelefon, két-három szemeteszsák, WC-papír (tapasztalt túrázó nem indul el nélküle), pár csipesz (ruhaszárításhoz), és persze minden olyan általunk praktikusnak tekintett kiegészítő, amit hajlandóak és képesek vagyunk a saját hátunkon felcipelni a hegyre (ne feledjük: hosszabb távon minden dekagramm plusz súly számít). Mosakodáshoz érdemes gyorsan száradó mikroszálas törölközőt vinni.

Amennyiben sátorozásra adjuk a fejünket, lehetőleg szélnek és esőnek egyaránt ellenálló sátorral szerelkezzünk fel. Főképp akkor, ha a hegység magasabb részein szeretnénk tábort verni, ahol nem ritka a cudar időjárás.

Elemózsia

Nomád túráinkon az élelmezést értelemszerűen önerőből kell megoldani (nyáron alkalmunk adódhat a pásztoroktól friss tejet és sajtot beszerezni, de ez minden). A „hegyi menüjét” nyilván mindenki a saját szokása és ízlése szerint alakítja ki, célszerű azonban olyan táplálékot beszerezni, ami energiadús (csoki, magvak, mogyorókrém), tartós (rozskenyér), nem tart sokáig elkészíteni (tészták, gabonafélék, zacskós levesek), ugyanakkor mégis kiadós táplálékot (leves esetében folyadék- és sóutánpótlást) nyújt egy-egy fáradalmas nap után. A turista étrendről további hasznos tanácsokat olvashatunk Dr. Szőcs Ottó tollából az Erdélyi Gyopár 2005/1 számában.

A megfelelő mennyiségű és tápértékű élelmiszer mellett elengedhetetlen túrakellék a kompakt, ugyanakkor megbízható főzőalkalmatosság is. Ez többnyire gázfőző (vagy becenevén: „primusz”) formájában ölt testet. A kétféle típus (kiszúrós, illetve csavaros megoldás) közül túrázók számára a csavaros egyértelműen jobb választás, ugyanis használat után szétszerelhető és elcsomagolható. A főző beindításához vigyünk magunkkal öngyújtót és gyufát is (előbbi nem ázik el, utóbbi pedig nem romlik el mechanikusan). Természetesen szükségünk lesz edény(ek)re is, amelyekben elkészíthetjük finomabbnál finomabb étkeinket. Itt is sokat számít a súly: gondoljuk át előre, hogy mennyi edényre lesz szüksége csapatunknak, és ne vigyünk a kelleténél többet. Evőeszközök terén nagyon praktikus a hőálló műanyagból készült „kanálvilla” (spork), ennél szofisztikáltabb eszközre egy átlagos túrán valószínűleg nem lesz szükségünk (a bicska természetesen alapfelszerelés, ezért nem is ragoznám a fontosságát).

A nagy területekre kiterjedő havasi legeltetés miatt a hegyi patakok vize sajnos nem megbízható. A kellemetlen helyzetek elkerülése végett ezért ivóvizet csak forrásokból vételezzünk! Érdemes egyébként otthonról magunkkal vinni némi "tüzes vizet" is, amiből étkezéseink alkalmával mértékkel fogyasztva megelőzhetjük az esetleges gyomorbántalmak zömét.