| általános bemutatás | felvezető utak | közeli táborhelyek |

Általános bemutatás

a legmagasabb bérc

A Nagy-Pietrosz csúcsa a Borsa feletti legelőkről
Fotó: © Martin Tinak, 2005

A Nagy-Pietrosz, avagy Köves-havas nem csupán a Radnai-havasok, hanem egyben az egész Keleti-Kárpátok legmagasabb hegycsúcsának megtisztelő címét is magáénak tudhatja. A második bécsi döntést követően néhány évig (1940-1944) az akkori Magyarország legmagasabb pontja volt, ez idő alatt hivatalosan Horthy Miklós kormányzó nevét viselte. Első dokumentált megmászása 1796 augusztusából ismeretes Kitaibel Pál és gróf Waldstein Ádám természettudósok, Schütz János festő, valamint helybeli román vezetőik által. A kétnaposra sikeredett kirándulás történetét Kitaibel saját naplójában örökítette meg, beszámolóját 1941-ben az Erdélyi Kárpát Egyesület (akkor még Erdély nevet viselő) folyóiratában újra leközölték. Egyébként valószínűsíthető, hogy a helybeliek közül már korábban is fel-felmerészkedtek egyesek.

Archív felvétel a Nagy-Pietroszról egy régi képeslapon

A csúcs a főgerinc egyik északra kiágazó vonulatának része. Míg déli oldala egységes tömbként emelkedik az őt határoló völgyek fölé, északon meredek leszakadásokkal három glaciális katlanra oszlik, ezek nyugatról kelet felé: a Kis-katlan (Zănoaga Mică), a Nagy-katlan (Zănoaga Mare) és a Mosolygó-tó katlana (Zănoaga Iezerului). Az első kettőt a Vörös-torony (Turnul Roşu), az utóbbiakat pedig az Öreg-láb (Piciorul Moşului) nevű gerinc választja el egymástól. Borsa irányából aránylag rövid úton megközelíthető, nem véletlenül a hegység egyik leginkább látogatott pontja. Megmászása kedvező időjárási körülmények között nem nehéz, azonban mindenképp jó erőnlétet kíván. A csúcson egy rozzant, sorsára hagyott, egyesek által szeméttárolóként használt védkunyhó vár jobb időkre. Itt időnként csúcskönyvet is találni (kis füzet egy műanyag dobozban), ahová bejegyezhetjük látogatásunkat.

A Nagy-Pietrosz és a Grohotu tömbje a főútról nézve
Fotó: © Juhász Márta, 2008

A Nagy-Pietroszon jelölték ki a hegység első természetvédelmi területét, még 1932-ben. Botanikai értékei mellett a Radnai-havasok hányattatott sorsú zergeállományának is egyik utolsó mentsvára az 1979-ben UNESCO „Ember és Bioszféra” rezervátummá nyilvánított környék.

A csúcsról kelet felé végigkövethetjük a Radnai-havasok teljes főgerincét, északra a Visó völgyének túloldalán emelkedő Máramarosi-havasokat, nyugatra a szintén szomszédos Széplest, dél felé a Borgói-hegységet és a Kelemen-havasokat. Tiszta időben természetesen jóval távolabbra is ellátni: déli irányban akár a Déli-Kárpátok vonulatáig, kivételesen jó látási viszonyok között pedig nyugat felé a Magas-Tátráig.

Keleti panoráma a Nagy-Pietroszról
Fotó: © Budai Péter, 2006

Sajnos ide köthető a magyar hegymászás történetének legtöbb áldozatot követelő balesete is. 1944 január 13-án tizenhat salgótarjáni levente vágott neki a csúcsnak egy budapesti százados vezetésével. A csapatot a Mosolygó-tó katlana fölötti, télidőben fokozottan veszélyes hólejtőn lavina temette be. Mindössze egyetlen fiatal élte túl a balesetet - ő korábban fényképezés miatt maradt hátra. A történelem alakulása folytán csak 2003-ban sikerült méltó emléket állítani a helyszínen.

A kopjafa háromnyelvű felirata
Fotó: © Sótér Zsolt, 2003

Az elhunytak névsora:

| általános bemutatás | felvezető utak | közeli táborhelyek |

Felvezető utak

A Nagy-Pietroszt négy úton közelíthetjük meg, de ezek közül csak kettő jelzett turistaút. A másik kettő (a Dragos és Sebes patakok völgyében) jelzés nélküli, vad és veszélyes ösvény, ezért kizárólag jó helyismerettel rendelkező, felkészült túrázók számára járható.

északról

metszet

A legrövidebb jelzett út Borsáról vezet fel a hegyre. A város központjából induló úton a csúcsig 12 km gyaloglás vár ránk, több mint 1600 m szintemelkedéssel. Autónkat (ha azzal vagyunk) a borsai kórház nyugati oldalán lévő parkolóban hagyhatjuk (az utca túloldalán lévő áruházban az esetleges vásárlás is elintézhető). Kerüljük meg a kórház épületegyüttesét a főút mentén, majd jobbra térjünk le a Visó felett átvezető hídra. Itt már felbukkan a kék sáv jelzés, ami eleinte a település házai között, majd a Pietrosz lábait borítő fenyőerdőben, végül pedig a Mosolygó-tó katlanában vezet fel a csúcsra (részletesebb ismertetése a turistautak oldalon olvasható). Borsáról oda-vissza 1 napon belül megjárható az út.

délről

metszet

A hegység főgerince felől egy közel 4 km-es kitérővel látogathatjuk meg a Pietroszt. A Borsa felé vezető kék sáv jelzés Rebra-nyeregből (Tarniţa „La Cruce”) indul, és a Rebra-csúcsot kerülve halad észak felé a Bukuly-csúcsok irányába. A Bukuly főcsúcsát a jelzett út nyugat felől megkerüli, de egy kis kitérővel a gerincen könnyen felmászhatunk rá, ha már arra járunk (megéri a szép kilátás miatt). A Bukuly és a Pietrosz közötti hágóból újabb kitérő kínálkozik: egy jelzetlen ösvényen kelet felé, a Bukuly-tavakhoz ereszkedhetünk le innen. A Pietrosz csúcsára a hegy gerincére továbbvezető kék sávon jutunk fel (a jelzés a Pietrosz harántirányú gerincét elérve kettéágazik: balra felfelé a csúcsra, egyenesen pedig lefelé a Mosolygó-tó katlanába vezet.

| általános bemutatás | felvezető utak | közeli táborhelyek |

Közeli táborhelyek

A Pietrosz közvetlen közelében csak nomád körülmények között szállhatunk meg. Legközelebb a Mosolygó-tó katlanában, a meteorológiai állomás mellett van kijelölt sátorozóhely. A főgerincen további két, aránylag közel eső táborhelyet találunk: egyrészt a Rebra-tó mellett, valamint kissé távolabb a Repedő-csúcs északi oldalában. Természetesen Borsa városában is megszállhatunk valamelyik panzióban, hiszen a csúcs innen egy napon belül megjárható. A város feletti legelőkön viszont ne verjünk sátort, gazdáik nem veszik jó néven.