| nemzeti park | rezervátumok |

Radnai-havasok Nemzeti Park

Parcul Naţional Munţii Rodnei

A Radnai-havasok egyes részei már több mint 70 éve részesülnek valamilyen fokú védettségben. A hegység első természetvédelmi területét ugyanis még 1932-ben hozták létre, botanikai ritkaságok védelmére. A következő lépés 1979-ben történt, az UNESCO ekkor nyilvánította a Nagy-Pietroszt és szűkebb környezetét „Ember és Bioszféra” rezervátummá. 2000 óta pedig végre nemzeti park státuszt élvez a hegység nagyobb része (mintegy 46.000 ha).

A Radnai-havasok növény- és állatvilága a Kárpátok többi magashegységéhez hasonló összetételű, de él itt sehol máshol elő nem forduló (endemikus) növényfaj is, mint például a radnai habszegfű. Nem csoda, hogy a vidék már igen korán felkeltette neves botanikusok érdeklődését. A XIX. század közepén rendszeresen tanulmányozta flóráját Czecz Antal, Janka Viktor, és természetesen Florian Porcius is, aki nem mellesleg Óradna szülötte.

A hegységet tavasszal és nyár elején pompás színekbe öltözteti a számos havasi virág. Április-május táján lila sáfrányszőnyeg, júniusban pedig az erdélyi havasszépe borít be egész hegyoldalakat, de virít még a havasi kökörcsin, törpe kankalin, kárpáti harangvirág, különféle tárnicsok és még sok más alpesi virág is. A mészköves területek kedvelője a havasi boglárka, és a sajnos egyre fogyatkozó havasi gyopár. Legelőterület számára teret nyerendő, a törpefenyőket korábban nagy arányban kiirtották, visszatelepítésük most több helyütt folyamatban van.

Az állatok közül megtalálható itt szinte minden jellemző kárpáti nagyvad (medve, hiúz, farkas, róka, vaddisznó, gímszarvas, zerge), valamint számos kisemlős (például a 70-es években Franciaországból betelepített mormota, vagy a havasi cickány), madár, hüllő és kétéltű. A hegység értékes, ritka madara a nyírfajd. Bár nem tartoznak a terület természetes faunájához, nyáron népes birkanyájak is grasszálnak a hegyen (a hozzájuk tartozó, finoman szólva „agilis” pásztorkutyák kíséretében).

A sors iróniája, hogy az egykor híres Radnai-havasok-beli zergeállomány a mértéktelen orvvadászat miatt a XX. század elejére sajnos kiveszett a hegységből. A 60-as és 70-es során megkezdődött a faj visszatelepítése, aminek köszönhetően a 80-as évek végére kialakult egy egészséges populáció. Sajnos a 90-es években megfelelő védelem híján újra elharapózott az orvvadászat, és az állomány ismét drasztikusan megfogyatkozott. Minderről Béres József írásában bővebben is olvashatunk. A zergék száma napjainkban kicsivel 100 fölé emelkedett, ez azonban még mindig csak a fele annak, amit a rendelkezésre álló terület nagysága megengedne. Többek között ezért is utasította el a nemzeti park 2008-ban a helyi erdészet vadászati kérelmét és döntött úgy, hogy 10 évig nem is foglalkozik további kérelmekkel.

Látogatási szabályok

A nemzeti parkba való belépés ingyenes. Természetesen a park területén néhány alapvető szabályt be kell tartaniuk a látogatóknak:

• sátorozni csak az arra kijelölt helyeken szabad
• tiltott a tűzrakás, valamint a tengerszemekben való fürdőzés
• valamint tilos a növények és állatok gyűjtése, zavarása
• a jelzett turistautakról nem illik letérni

Adminisztráció

| nemzeti park | rezervátumok |

Rezervátumok

csak lábujjhegyen

A nemzeti parkon belül néhány kisebb területi egységet külön védelem alá helyeztek. Ezekre a helyekre szabad a bejárás, mindemellett joggal elvárható a természettel szembeni legalázatosabb viselkedés és maximális tisztelet.

Legnagyobb a hegységben elsőként, 1932-ben létrehozott Nagy-Pietrosz rezervátum, ami ekkor még csak a Nagy-Pietrosz csúcsrégiójában fedett le 183 ha-t. Harminc évvel később 2700 ha-ra terjesztették ki, 1977 óta pedig megegyezik az UNESCO MAB programba bevont területtel (3300 ha). Ezt követi az Ünőkő környékét lefedő Bila-Lála rezervátum (2568 ha), amit 1973-ban hoztak létre. E két rezervátum területén találjuk a hegység legszebb tengerszemeit és legmagasabb csúcsait.

A többi megkülönböztetett védelemben részesülő helyszín kisebb területeket foglal el. Ilyenek a Gonosz-kő (Piatra Rea - 50 ha), a Száka-hegyi nárciszmező (Poiana cu narcise din Muntele Saca - 5 ha), a Mihály-havas forrásai (Izvoarele Mihăiesei - 50 ha), az Iza kék forrása és barlangja (Peştera şi Izvorul Albastru al Izei - 100 ha), a Batrâna-forrás (Izvorul Batrâna - 0,5 ha), a Kormány-völgy (Valea Cormaia - 50 ha), valamint a Tăuşoare és Cobăşel barlangok.

A Nagy-Pietrosz rezervátum madártávlatból
Fotó: © Budai Péter, 2007