Turistautak
| általános tudnivalók | útinformációk |
Általános tudnivalók
a gyalogsztrádákról
Jelzésrendszer
A Radnai-havasok turistaútjain a Romániában „szabványos” három szín (vörös, sárga, kék) és négy forma (sáv, kereszt, háromszög, pont) kombinációjával találkozhatunk. A jelzések állapota vegyes: van ahol elég sűrű és szépen felújított, van ahol kevésbé. Az erdős részeken fákra, feljebb kövekre vagy oszlopokra festve találjuk őket. A kiterjedt gyephavasokon elsősorban az utóbbiak mutatják az utat. Ezek a póznák azonban helyenként igencsak szellősen vannak elhintve, ezért a látási viszonyok (például a gyakori köd) nagyban befolyásolják a helyes útkövetést.
Karakter
A turistautak jellege elsősorban magasság és terepviszonyok függvényében változik. Bejárásuk nem igényel különösebb technikát, a nagy szintkülönbségek viszont általában jó erőnlétet kívánnak (egy pár túrabot is jól jöhet).
A hegylábi régió erdőségeiben sokszor erdészeti utakat kell követnünk, de vannak gyalogösvények is. A legeltetés miatt a törpefenyvesek nagy részét kiirtották, helyüket havasi gyepek vették át. Itt általában a gyepszintbe ásott vágatokban futó ösvények, esetenként pedig szekérutak vezetik a vándort. Olykor ezek az ösvények is belevesznek a „zöldségbe”. Ilyenkor térképről leolvasott irány szerint, valamint (amennyiben lehetséges) a környező terep alapján tájékozódva mehetünk tovább, remélve hogy megtaláljuk az elveszett fonalat. A legmagasabb csúcsokon (Nagy-Pietrosz, Ünőkő), illetve a főgerinc északi letöréseinél köves terep is előfordul, de a hegység egészét tekintve ezek nem jellemzőek.
Télies (havas, jeges) körülmények között az egyébként jól járható hegyoldalak és gerincek könnyen komoly veszélyforrásokká válhatnak (lavina, kicsúszás, hópárkány leszakadás), ezért az erdőhatár feletti túrázás télen csak megfelelő tapasztalattal és helyismerettel rendelkező, felkészült hegyjárók számára ajánlott.
Az alábbi felsorolás elsősorban a hegység főgerincéhez közelebb eső túraútvonalakra fókuszál, minthogy főképp ezek tarthatnak számot a legnagyobb érdeklődésre (a hegység nyugati régiójában kijelölt hosszú, többnyire sűrű erdőségben vezető turistautak leírása a későbbiekben várható). A felsorolt utak többségéhez részletes vagy általános útleírás és útvonalmetszet tartozik, valamint néhány kivételtől eltekintve az útvonalak megtekinthetők a radnaihavasok.ro GPS alapú térképén is. A megadott időtartamok irányadóak – természetesen egyéni kondíciótól függ, hogy ki mennyi idő alatt teljesít egy adott távot és szintet. A feltüntetett szintemelkedések és süllyedések a megadott irányra vonatkoznak. Az oldalon közölt információk naprakészen tartásában számítok az olvasók terepi tapasztalataira, bármilyen változás vagy kiegészítés bejelentését szívesen veszem.
Majszín/Izaszacsal → (Iza-forrás) → Köves-hágó/Áfonyás-tó
9-10 km | 3 óra | +500/700 m | -0 m | térképen
Borsafüred → Juharos → Puzdra-katlan → Tejes-nyereg
kb. 11 km | 5-6 óra | kb. +1100 m | kb. -50 m | térképen
Borsafüred, Runc-Ştiol sípálya → Asztal-rét → Gargaló-nyereg
10 km | 3 óra | +600 m | -70 m | metszet | térképen
Ha hasznosnak találod az itt található túraleírásokat és megteheted, kérlek támogasd a radnaihavasok.ro fenntartását és fejlesztését hűtőmágnes vásárlással, adományozással, vagy utasbiztosítás kötésével!
A borsafüredi Runc-Ştiol sípálya felvonójának felső állomásától (1382 m) két dózerút indul dél felé a hegyoldalban. A jobb oldali, jelzetlen tanösvény a Lóhavasi-vízeséshez (1310 m) ereszkedik le; a bal oldali, emelkedő út pedig egyenesen az Asztal-rét széles hátára (1543 m) vezet ki bennünket (a turistajelzést éppenséggel ezen is csak nagy odafigyeléssel lelhetjük meg, de nyugodtan rábízhatjuk magunkat). Innen rövid ideig a Borsai-hágó felől érkező piros háromszög turistautat kell kövessük nyugati irányban. Nemsokára elérjük a nemzeti park határát jelölő, kissé viseltes táblát (1556 m). Régen a kék sáv jelzés egyenesen ide vezetett, de egy szakaszán hegyomlás miatt felhagyták, ezért keletkezett „folytonossági hiány” a jelzésben.
A táblánál egyenesen délnek fordulva a Gargaló széles öblözetű északi katlana felé vesszük az irányt. Szekérutunk nemsokára a „kőkapuhoz” érkezik: ezen a jellegzetes köves-sziklás részen már jelzést is fogunk találni. Bal kéz felé egy alig észrevehető zsomboly árulkodik arról, hogy karsztos fennsíkon járunk. Ezután figyelnünk kell, ugyanis könnyen le lehet tévedni a turistaútról! A kissé balra kanyarodó, enyhén lejtő földút ugyanis az Aranyos-Beszterce forrástavához vezet, nekünk viszont továbbra is egyenesen kell haladnunk dél felé. Lassan kirajzolódik a hegyoldalban vezető turistaösvény, és immár gyakrabban előbukkannak az áhított jelzések is. Enyhén jobbra kanyarodó ösvényünk balra fordulva keresztez egy patakmedret, majd hamarosan erőteljesebb kapaszkodóba kezdünk (egy-egy pihenő közben hátratekintve pillantást vethetünk az alattunk elterülő kék tóra). Rövidesen törpefenyő-ligetes részhez érünk, ahol az irtás miatt kényelmesen tudunk haladni. Ezen a szakaszon többször is keresztezünk kisebb csermelyeket. Utunk végül egy jókora vargabetűt leírva kanyarodik fel a Gargaló-nyeregbe (1907 m), ahol egyrészt a főgerinc turistaútjával, másrészt a délről (Dombhátfürdő felől) felvezető kék kereszt jelzéssel találkozik. A nyeregből érdekes módon jelzés mutatja a vargabetűt levágó rövidítést, ám ezt lentről közelítve semmi nem jelzi.
Télidőben a Gargaló északi katlanában nem ajánlatos mászkálni, ezért inkább a Ló-havasra vezető gerincet használjuk, amennyiben megfelelőek a körülmények!