Sziasztok!
Egy 6 fős társasággal Július 25 és 31 között egy Radnai havasok beli gerinctúrán vettem részt, és megosztanék egy beszámolót az élményeinkről és tapasztalatainkról.
Július 25.-én kora reggel Magyarországról indultunk 5-en személygépkocsival és ebéd körül érkeztünk meg Kolozsvárra. Itt megebédeltünk és csatlakozott hozzánk a csoport hatodik tagja is. A kocsikat az egyik rokonomnál hagytuk aki személyi fuvarozással foglalkozik és innen az ő mikróbuszával mentünk tovább. Helyi idő szerint este 7 körül érkeztünk Radnaborberekre a Suzy Panzióhoz ahol pálinkával, hideg sörrel és finom vacsorával vártak minket.
Másnap (26.-án) reggel 7 órakor keltünk összecsomagoltunk megreggeliztünk és a tervezettnél egy órával késöbb 9 körül megkezdtük a túránkat az Ünökő irányába. A Suzy panziónál található a "Reményik forrás" itt érdemes feltölteni a kulacsokat mert útközben viszonylag kevés forrással találkozik az ember. Helyi idő szerint dél körül érkeztünk fel a Curatel nyeregben található menedékházhoz, a ház közelében található egy Esztena is így itt számítani lehet pásztorkutyákkal való találkozásra. Amikor felérkeztünk, pont a menedékház körül legelt a nyáj , ahogy közelértünk a házhoz több kutya is ugatva fogadott, de a pásztor rendes volt és hamar csendre intette a kutyáit. A ház mellett pihentünk 20-30percet majd miután a kb 200 méterre lévő bő vizű forrásból megtöltöttük kulacsainkat továbbindultunk. Az addig elég széles jelzett útvonal hamarosan letér egy vékony ösvényre, itt figyelni kell mert ez az ösvény többször is szétágazik , könnyen el lehet téveszteni a jelzett ösvényt. Félúton a menedékház és az Ünökő között vettük észre, hogy mögöttünk néhány kilóméterrel már erősen szürke felhők vannak és az eső a mi irányunkba érkezik. Ekkor döntöttünk úgy, hogy a még aznapra betervezett Ünökő megmászást inkább átrakjuk másnapra és gyorsan a táborhelyre megyünk. Az eső szerencsére csak érintőlegesen ért minket, viszonylag szárazon érkeztünk fel a Lála nyeregbe. A Lála tóhoz való leereszkedéskor találkoztunk egy negatív élménnyel. A térképen és GPS-en jelölt út menti forrás épphogy csak egy pocsoja volt semmi vízhozammal, ráadásul az elöttünk pár száz méterrel ereszkedő turistacsoport egyik büszke tagja pont abban végezte el mindkét dolgát, majd jót röhögve futott lefelé a társai után. Amikor délután 4 körül leérkeztünk a táborhelyre már a vizünk naggyából elfogyott így elég szomjasak voltunk , gyorsan felvertük a sátrakat majd, elindultun forrásokat keresni. Szerencsére a tó közelében kettőt is találtunk amiket nem jelez a térkép. Egy bő folyásut, és egy viszonylag gyengébbet is.( gyenge folyású: 47°31'33.33"É 24°53'25.88"K bővizű: 47°31'41.62"É 24°53'26.07"K (GOOGLE EARTH-ös koordináták )) Ezután lassan megvacsoráztunk , majd este 8 körül elkezdett szakadni az eső így mind kidőltünk a sátrainkban. Sötétedéskor páran még zergéket is láttak az ünökő alatt mászni majd hamar eltűnni. A vihar kisebb megszakításokkal pontosan reggel 7-ig folyamatosan dörgött, szakadt, de ekkor hirtelen elállt és nem is esett utánna jó ideig.
27.-én reggel 7 kor ébredtünk, de a reggeli készülődés aznap is elhúzódott így csak 10óra körül indultunk tovább. Először visszamásztunk a Lála nyeregbe, majd a felszereléseinket magunk mögött hagyva megmásztuk az Ünökőt. Borongós volt az idő, de ettől még jó messze el lehetett látni így gyönyörű volt a kilátás. Láthattuk az elötttünk húzodó gerinc vonulatát amit aznap meg kell másszunk. A csúcson eltöltött pár perc után visszamásztunk a táskáinkért majd indultunk tovább a főgericen a Gargaló irányában. Még a GPS jelzett egy forrást az Ünökő nyugati oldalán, de sajnos ez a forrás is már jó ideje ki lehetett száradva.
A gerincen haladva minden irányban nagyszerű kilátásban volt részünk. Az út közben összefutottunk egy lengyel sráccal és a barátnőjével, rövid tanácskozás után amint kiderült, hogy ugyanaz a célunk ők is csatlakoztak hozzánk. Tapasztalt hegymászók voltak, de térképet nem hoztak magukkal, csupán kinyomtatott Google earth képeket, de az nem jelezte a források, sátrazóhelyek helyét. A Csisa csúcs közelében újból összefutottunk egy nyájjal és a velük járó pásztorkutyákkal. A pásztor a csúcs körül volt mi pedig a nyeregben, a kutyák lejöttek, a pásztor nem akart lejönni, de mikor látta, hogy a kutyák maguktól nem akarnak elengedni akkor lejött és átengedett.
1 óra körül észrevettük, hogy ugyanarról mint tegnap is, Radnaborberek felől eső közeleg felénk, elöttünk pedig a Gargaló körül szintén sötét felhők gyülekeztek. Ma már nem került el az eső, így az esőkabátokat és a poncsókat is elő kellett venni. Délután 2és fél 3 között lehetettünk az Ember tetőnél, amikor láttuk, hogy a radnaborberek felőli esőfelhők és a gargaló feletti felhők találkoznak, és egy dörgéssel és villámokkal kisért heves zivatar alakult ki. Itt mi még a zivatar peremén voltunk , a villámok meg a nagy eső inkább a Galac nyereget érte, de ettől még úgy döntöttünk, hogy leállunk és a Vf. Claii csúcs alatt szétszoródva megvárjuk amig arrébb vonul. Nagyjából fél órát vártunk és amikor már a Pietrosz környékén dörgött az ég, akkor továbbindultunk a Galac nyereg felé. 4 óra körül értük el az első forrást a Ló havas közelében ekkorra már meglehetősen szomjasak voltunk mivel reggel óta nem találkoztunk müködő forrással, kulacsot pedig keveset vittünk.( fejenkét 1,5 liter + 1,5 liter közös tartalék) A kijelölt sátorozóhely kb. 300 méterrel arrébb volt a forrástól, de a forrás alatt is látszódott, hogy sátorozni szoktak, miután megnéztük mindkettőt úgy döntöttünk, hogy a forrás alattit fogjuk használni.
Délután megbeszéltük a másnapi terveket. A hegyen eltöltött mindkét nap d.u. 2 és 3 között eső, ill. vihar alakult ki és valószínüsíteni lehet , hogy ez másnap is így lesz, ezért úgy döntöttünk, hogy a jobb haladás érdekében reggel 1 órával hamarabb fogunk felkelni. Az eredeti tervem szerint másnap még megmásztuk volna a Pietroszt és a Mosolygó tó katlanban sátoroztunk volna, de két nap után láttam, hogy ennyi felszereléssel nem tudunk úgy haladni, hogy ezt a vihar előtt megtegyük, ráadásul délután már jó fáradtan pont a viharoknak legjobban kitett csúcs közelében lennénk. A tanácskozás után úgy döntöttünk, hogy másnap a Rebra nyereg alatti sátorozóhelyig megyünk, ide valószínüleg a vihar előtt meg is tudunk érkezni, és az azt követő nap reggelén frissen tudunk felmászni a Pietroszra.
Estefelé már az eső után, nagyon kitisztult az idő, jót vacsoráztunk majd a fáradtság olyan 9 körül ki is ütött minket.
28.-a reggelén ahogy megbeszéltük 6 órakor ébredtünk, majd a reggeli készülődés most is jól elnyúlt ,de legalább 8 körül el tudtunk indulni. A reggeli időjárás gyönyörű volt, sütött a nap és sehol egy felhő sem volt az égen így nagy lelkesen vágtunk neki az útnak. Induláskor természetesen az összes kulacsunkat feltöltöttük, a térkép az aznapi szakaszon több forrást is jelzett, de az eddigi tapasztalat szerint a térképen jelzett források fele kiszáradt így nem is számoltunk azzal, hogy túl sokkal fogunk találkozni. A lengyel társaink amennyire nem készültek térképekkel anyival jobban készültek palackokkal, így kölcsönadtak egy 1,5 literes Pet palackot ami nagyon hasznosnak bizonyult. ( így már hatunknak a fejenként 1,5 literes kulacs mellé +3 liter közös víztartalékunk volt)
40 perc gyaloglás után elértük a Galac csúcsot, ahol ebben a tiszta időben gyönyörű körpanoráma nyílt a környékre. Ezen a szakaszon útközben több turistával is találkoztunk, forgalmasabb mint az elöző napi Ünökő- Ló havas szakasz volt (ott csak a pásztorral ill. a lengyelekkel találkoztunk). A Puzdra nyereg után egy sürű törpefenyvesen át vezetett az út, itt figyelni kell, mert elég ritkás a jelzés, könnyen le lehet térni egy másik ösvényre ami lehet , hogy zsákutca lesz. Jó időben látszódik távolban az ösvény vonala ahová ki kell jukadni, így eltévedni nem lehet, csak nem mindegy milyen sürű növényzeten kell átvágni. A Nyerges tető alatt a GPS két forrást a térkép pedig eggyet jelzett, de ezek mind ki volt száradva. Dél körül ártük el a Repedő csúcs alatti nagyon jó bővízű forrást, itt tartottunk egy hosszabb pihenőt. Az ég ekkorra már tele volt felhőkkel, így kb 20 perc pihenés után megindultunk , hogy érjük el a táborhelyünket. Amikor elértük a Repedő sátorozóhelyet már halottuk, hogy távolabb a hátunk mögött már dörög az ég. Itt egy rövid tanácskozás következett, hogy itt egy viszonylag védett helyen várjuk be a vihart, és majd ha az elmegy akkor utánna menjünk át Rebra sátorozóhelyre, vagy pedig gyorsan átmegyünk a gerincen és remélhetőleg már a Sátrainkban leszünk mire az utólér. Úgy döntöttünk, folytatjuk az utat, gyorsan felmásztunk a Kormány csúcs és a Rebra-forrás-csúcs közötti gerincre. amikor felértünk már szemerkélt az eső. Egy- két szusszanásnyi pihenőt leszámítva gyorsan haladtunk ás körülbelül negyed kettő körül értük el a Rebra nyerget. Ekkor már erősebben esett, de még messzébb volt a nagy vihar. Ereszkedés közben a helyi Esztenából integetett egy pásztor, hogy siessünk lefelé, menjünk be a házukba. Pont mire leértünk, akkorra érkezett meg a vihar első lökete. Odabent a házban tüzet raktak így jól felmelegedtünk, erre rásegítettünk még egy kevés pálinkával is, majd amikor elcsendesült az eső egy rövid időre,akkor kimentünk és a közeli Rebra tó melletti sátorozóhelyen felraktuk a sátrainkat. Mire megérkezett a nagy vihar már mind a sátorban pihentünk. Ez tartott körülbelül két órát majd utánna, elég hamar kitisztult az ég, így délután 4-5 körül már kinnt melegítettük az "estebédünket". A vihar közben még elég sokan érkeztek a táborhelyre utánnunk, így amikor először kiszáltam eső után a sátorból , meglepődve figyeltem, hogy kb 5-6 sátrat is állt a tó körül elszórva. Estefelé érdekes látvány volt amikor a helyi esztenához tartozó nyáj a szemközti Bukuly csúcsok meredek, szakadékos oldalán ereszkedik le.
29.-e reggel szinté 6 órakor ébredtünk, és egy gyönyörű napfelkelte látványban volt részünk, ma is sütött a nap, az égen nyoma sem volt a felhőknek. Aznap is 8 körül indultunk, nem másztunk vissza a Rebra nyeregre, hogy majd onnan másszunk a Rebra csúcs- Pietrosz irányba, hanem egyből a Kis-Bukuly alattii nyeregre másztunk, ezzel rövidítve körülbelül egy órát.
A nagy bukuly csúcsa alatt egy köves szakaszon halad az út ahol nehéz követni az ösvényt, ezt el is rontottuk és késöbb vettük észre, hogy az ösvény jóval alattunk fut, itt azok akik a csoportból hátrább maradtak, azok visszafordultak és visszamentek az ösvényhez, páran viszont akik elől voltunk már nem akartunk visszafelé menni, így inkább a meredek oldalon mentünk lefelé. Utólag belátva hülyeség volt a meredeken jönni, mert nagyon rossz a terep, ráadásul a reggeli harmat miatt a kövek csúsznak is, így elég lassan lehet csak haladni. A többiek sokkal hamarabb megtették azt a + 400 métert az ösvényig mint mi a kb 30 méter szintkülönbséget, ráadásul az egyik nagyobb lépésnél még a nadrágom is elszakadt
10 óra körül értünk fel a Pietrosz alatti nyeregre, ahol láttuk, hogy a Mosolygó tó katlan felől több csoport is mászik fel, így a táskáinkat csak egyikünk felügyeletével hagytuk hátra, és így indultunk a Pietrosz csúcsához. Mikor felértünk még nagyon kevés felhő volt a kék égen, gyönyörűen sütött a nap, jó messze el lehetett látni. A csúcson megittuk az arra tartogatott kis üveges Johnnie Walkert
, és rövid nézelődés után visszaindultunk a csomagjainkért. A nyeregre közben felérkezett több, turistacsoport is, és ereszkedés közben is sokan jöttek velünk szemben. Valamivel 12 elött érkeztünk le a meterológiai állomás mellett kijelölt sátorozóhelyre, ahol ettünk, pihentünk eggyet. Az elöző este,egy román hegymászóval beszéltünk és azt ajánlotta, hogy a mosolygó tóbol ne vegyünk vizet, mert az arra legeltetett állatok miatt fertőzött, inkább kérjünk a meterológiai állomáson. Az állomás vezetője szerint viszont nyugodtan lehet a tóbol is inni, de azért hagyta, hogy nyugodtan megtöltsük kulacsainkat. ( az a víz is a tóbol érkezik egy csövön át) A katlant elhagyva már csak egy köves úton kellett ereszkedni, délután 3 és 4 között már jól elfáradva érkeztünk le Borsába, és innen továbbmentünk Maxi taxival Borsafüredre. Borsafüreden a Ioana panzióban szálltunk meg (az oldalon hirdetett Medve panzió ezekre az éjszakákra foglalt volt), amit egy Román házaspár vezet, nagyon rendesek voltak, meg a szállás is korrekt volt. Ebédet, vacsorát nem adnak, csak reggelit ha kérünk, de az jó adad és finom. Ebédelni, vacsorázni pedig a környéken lévő éttermekben lehet.
30.-a egy pihenőnapnak volt tervezve, eredetileg egy "levezető túrával" felmentünk volna a Ló Havasi vízeséshez, de a fáradtság és az esős idő miatt inkább egy jó sörözéses, éttermezős, olimpianézős napot tartottunk.
31.-én reggel jöttek értünk mikróbusszal, dél körül értünk Kolozsvárra, majd a saját kocsikkal vissza Magyarországra.
A túra során szerzett legfontosabb tapasztalatom, hogy egy ilyen gerinctúrán, ahol kevés és bizonytalan vízhozamú forrás van, egy főre nem elég egy 1,5 literes kulacs egy napra (elég lehet annyi is, mivel túléltük, de így csak nagyon ritkán ittunk meg egy két kortyot, és egyfolytában azt vártuk, mikor érünk már egy normális forráshoz) Legalább 3 liter viz kell ahhoz, hogy egy ember kényelmesen szomjazás nélkül (!) végigmegmásszon 10-15 kilómétert felszereléssel együtt, ilyen terepen.
A gerinctúrát viszont bátran ajánlom más érdeklődőknek is mert biztos, hogy maradandó élményben lesz részük.
Szeretném megköszönni Budai Péter segítségét, a sok információt a honlapról, illetve a gyors válaszokat a fórumban. Most a jövő nyári programnak megfelelően majd átváltok a retyezat.ro honlapra és annak a fórumjára.
Üdvözlettel,
Mészáros Tamás
/Fotókkal és egy videóval majd késöbb jelentkezek/
Téma: Gerinctúra, 2012 Júl. 25-31 (Megtekintve 10673 alkalommal)
