2013. június 30 - július 3

[admin]

Néhány napra közvetlen helyszíni beszámolókkal jelentkezem. A tegnapi érkezést követően ma bemelegítő napot tartottam.

Elsőként a Negoiescu völgyben szerettem volna felmenni a Puzdra-katlanba. A térképen kék háromszöggel jelölt turistaút azonban a valóságban nem létezik. A főútról való leágazással együtt összesen három (erősen kopott) jelzést láttam az út során, de nem ott, ahol jól jöttek volna. A völgyben tehát egy jelzetlen, itt-ott eltűnő ösvényre számítson, aki nekiindul. A patakon legalább egyszer át kell gázolni (híd nincs, átugrani nem lehet). Egyedül lévén, többszöri zsákutcába futás után egy ponton túl (kb. 1050 méteren) nem volt kedvem a susnyásba vesző ösvényen tovább pionírkodni... Másoknak is azt ajánlom, hogy ha nekivágnak, csapatban tegyék, mert úgy könnyebben értesül mackó úr a közeledtükről, és eltévedni is jobb csapatban, mint magányosan. Mindent egybevetve viszont nem tanácsolom különösebben ezt az útvonalat, inkább a Borsa felől felvezető jelzetlen, de jól járható földutat ajánlom, ami szerepel a gps-térképen) is. Az általam bejárt részt hamarosan feltöltöm ugyanide.

Délután tettem egy kört Borsafüredről a Lóhavasi-vízeséshez és a sífelvonó felső állomásához. A piros háromszög továbbra is prímán járható, a Gonosz-kő sziklái még mindig látványosak, és a vízesésben is van víz. A vízesés és a sípálya közötti dózerúton nincs kék sáv jelzés, de az út egyértelmű. A sípályáról látszik, hogy a főgerinc csúcsain még vannak nagyobb rózsaszín havasszépe foltok, ennek igyekszem még a napokban utánajárni. Visszafelé összefutottam két csoporttal is, akik a felvonó segítségével egyszerűsítették a vízeséshez vezető utat és nagyon meg voltak lepődve, hogy én a völgyben jöttem fel, kérdezték hogy nem veszélyes-e. Hát, remélem holnap nem a Negoiescu-völgybe mennek kirándulni... 

[syb_001]

Akkor neked nagyobb szerencséd volt mint nekünk. 06.23.-án indultunk és 24.-én mentünk fel, a Mosolygó-tónál lemosott az eső.
A sátorhelyeknél 15-20 cm víz állt, a meteorológus (Danci Istrate, becenevén Tiucu, eszméletlen jó fej) szerint ez kicsi eső volt, mert csak 10 l/m2 esett. Azt mondta van amikor 40 l is esik és 15 perc alatt...
Sajnos minden nap érkezett a zuhé és már kora délelött, esélytelen lett volna elérni a következő táborhelyet eső elött, ezért visszafordultunk.
A csúcsra azért felmentünk
Ősszel mindenképp visszamegyek.

Ami még lényeges infó: Máramarossziget és Majszin közt építik az utat. Aszfalt van (wow), felfestés nincs, a patak-átfolyásokat még csak most kezdik építeni, tehát 2-400 m-eket lehet jól megtenni, majd félpálya, padlófék, kerülő és beelőző curáj. Az út tehát csak Borsa körül rettenet, a többi járható.

[syb_001]

Még valami, ami hasznos lehet: Borsafüredről (pont a Medve panzió elött van a megálló) Borsára hétköznap ~7.30-kor megy Maxi-Taxi, Borsán a kórház elött áll meg.

[admin]

Az útinfó rovatba megírtam tegnap én is, de nem baj ha itt is szerepel A maxi-taxi megállót kösz, hogy megemlítetted, nekem most nem jutott eszembe ezzel foglalkozni. Sajnálom, hogy nem volt több szerencsétek az idővel, az ősz stabilabb ilyen szempontból. Nekem egyelőre semmi okom nem lehet a panaszra, igaz hogy többnyire borult volt ma is az ég, de eső egy csepp nem esett.

A mai nap a borsai-hágóból besétáltam az Asztal-rétre, majd fel a Gargaló-nyeregbe és a Gargalóra. Még itt futottam össze egy lengyel csapattal (akik a Gargaló-nyeregig mentek végül), egyébként csak lovakkal, birkákkal és pásztorokkal, no meg 3 pásztorkutyával hozott össze a sors ma. A havasszépe kb. 1500-1600 m alatt már elnyílt, efölött viszont még virít, helyenként nagy foltokban (pl. a Gargaló-nyereg környékén és a Gargaló északnyugati lejtőin, de nem csak ott). Aki nem szeretne lemaradni róla az idén, az iparkodjon!

A főgerinc egyébként egész nap küzdött a felhőkkel, én meg ebből kifolyólag a fotózással. Így egyrészt jól elment az idő, másrészt a csúcsot épp egy komolyabb felhős periódusban értem el. A panorámát nem bántam annyira (korábban már volt szerencsém benne), viszont  egy esetleges vihar kialakulásától tartva lemondtam vérmesebb terveimről (tovább a gerincen, majd a Putredu, azaz Büdös-völgyön le) és visszafordultam. Szerencsére vihar nem következett be, sőt később több helyen ki is tisztult az ég (persze a Gargaló fölött nem).

Ezt az útvonalat ajánlom azoknak, akiknek a táv kisebb probléma, mint a szint, hiszen oda-vissza 20 km-es az egész túra, és meg lehet spórolni kb. 500 métert (marad 700), a kilátás (már ha nincs felhő) pedig az útvonal nagy részén igen szemet gyönyörködtető. Persze "csalni" a sípálya felvonójával is lehet, de azt csak akkor indítják be, ha legalább 10 ember összegyűlt, tehát kicsit lutri.

A mai nap rossz élménye: még felfelé menet a Gargaló-nyeregbe érkezvén bosszankodva vettem tudomásul a Galac felől közeledő 2 terepmotoros zaját... Gondoltam az Ányes-völgy felé távoznak majd a dózerúton, de nem... az Asztal-rét felé mentek a turistaösvényen. No comment...

[admin]

Ma gyönyörű idő volt, ezt ki is használtam és a reggel adódott sílift lehetőséggel élve spóroltam 500 m felfelé szintet (ez később jól jött). A kedvező fényeket kihasználva rommá fotóztam a környéket, mire felértem a Gargaló-nyeregbe. Itt sajnos ismét terepmotorosok "leptek meg", ezúttal sokkal többen (tízig számoltam őket) és sokkal pofátlanabbak voltak (egészen konkrétan feltúrták magukat a Gargaló tetejére, árkon-bokron - havasszépe inkluzíve - keresztül). Nem tudom, de van ebben az országban több ezer hegy, ahol kevesebb károkozással lehet vagánykodni, miért pont egy védett területen kell (a kérdés költői volt). A sokk után továbbálltam, és a Ló-havas déli oldalában a gerincút jelzését követve a Galac felé vettem az irányt, amit annak rendje és módja szerint megmásztam, majd kicsit eltűnődve a folytatási lehetőségeken, végül a szomszédos Kis-Ányes csúcsát tűztem ki végcélként, amit a gerincútról egy rövid letérővel sikerült is elérnem. Mivel a Juharos felé nem tűnt biztonságosnak a lefele menet (egy szép nagy nyáj volt rajta, kutyákkal meg nem volt kedvem bajuszt akasztani), így - bár karnyújtásnyi közelségben volt az Ányes (Nagy-Tejes) csúcsa, a visszafordulás és a  feljöveteli útvonalon történő visszatérés mellett döntöttem. Ez a Galac újbóli megmászásával járt együtt, s bár gondolkodtam az északi oldalban történő kikerülésen, végül mégis a turistaútvonalhoz ragaszkodtam. Ló-havas "sziklakertjébe" érdemes volt kitérőt tennem, jó kis rododendronos-tavacskás-sziklás kompozíciók kínálták magukat, és az időközben megsokasodott felhők is kegyesek voltak, és pont ezt a részt meghagyták naposnak mikor ott ténykedtem. A Gargaló-nyeregbe érve nem volt más hátra, mint nagy levegőt venni és 1000 m szintet ereszkedni. A lift persze már rég bezárt, így a meredek pályán fájdogáló térddel araszolva értem el Borsafüredet. Mondanom sem kell, nagyon örültem, hogy viszontláttam a Medvét.

Azt hiszem holnap levezetésképpen vasutazok egyet Felsővisón...

[admin]

Ígéretemhez híven ma már nem másztam hegyre, hanem jegyet váltottam a felsővisói erdészeti vasútra (ami mocăniţa néven fut). A Máramarosi-havasok területén található Vasér-völgyi vasút meglátogatása már évek óta tervbe volt véve, most aztán végre meg is valósult. Nem csalódtam: bár bevallottan "turistás" a program, mégis élvezetes és elég profin szervezett az egész. Merem ajánlani vasútrajongóknak és mindenki másnak

Ezzel véget ér helyszíni jelentéseim sora, köszönöm a figyelmet és bátorítok mindenkit, hogy jöjjön el és barangolja be a Radnait!