Szia Attila!
Ha nem tévedek, mi ismerjük egymást
Annyiban finomítanám Zoltán tanácsát, hogy senki ne menjen arra egyedül, és készüljön fel arra, hogy eltéved. Térkép alapján egyszerűnek tűnik: "lemegyünk a völgyön" és kész. No ez az, ami tévedés... Egyrészt az ösvény is el-eltűnik időnként, van ahol konkrétan a patakmederben kell hosszában gázolni, vagyis az a legkönnyebb út. De ezt semmi nem jelöli. Tehát fel kell készülni arra, hogy az erdőben éjszakázik az ember, plusz kaja és jó adag kalandvágy nem árt. A helyiek "poteca rea"-ként beszéltek róla.
Amúgy meg szép nagy vízesések vannak...
2009-ben mi is itt ereszkedtünk le Borsára, de csak azért sikerült aznap estére leérni, mert a sors összehozott minket két áfonyaszedővel és ahol nekünk megállt a tudományunk, ott ők kisegítettek.
Üdv: Péter