59
« Utolsó üzenet: írta HanyiZsolt Dátum 2013. július 16. - 17:35:25 »
Július 6-án, reggel fél 9-kor indultam el másodmagammal Szombathelyről a csodálatos máramarosi tájak fele. Gyakorlatilag az egész napot autóban töltöttük, így engedtünk a csábításnak, és megmártóztunk a rónaszéki sós fürdő kellemesen langyos vízében. A felerészben ma is magyarlakta település fürdőjét szívesen ajánlom mindenki figyelmébe, de előre bocsátom, hogy aki Hajdúszoboszló-szintű infrastruktúrát és szolgáltatásokat akar igénybe venni, az ne is hajtson be, de aki magyar szót akar hallani Máramarosban, és egy gyönyörű fekvésű környezetben szeretne elérhető áron egy jót fürdőzni, az feltétlenül látogasson ide.
Rónaszéki kitérőnk után késő este érkeztünk a borsafüredi Medve panzióba. Egy kiadós alvás és reggeli után a sífelvonóhoz sétáltunk, amelyet kisvártatva be is indítottak. Első napi tervünk a következő volt: Borsafüred - Ló-havas vízesés - Aranyos-Beszterce forrástava - Gargaló-nyereg - Galac-nyereg. Az első éjszaka helyszínét annak megfelelően akartuk megválasztani, hogy aznap milyen messze jutunk a gerincen. Végül a sors megírta a forgatókönyvet, mert bár nem akarattal, de a Galac-csúcs elől a kék háromszög jelzésen a Puzdra-menedékház fele kanyarodtunk. Amikor rájöttünk, hogy ezzel öngólt lövünk, már nem volt kedvünk visszafordulni. Így végül a Galac lábánál, mintegy 1600 m-en, egy forrás melletti teraszos részen (nem az egykori menedékháznál) éjszakáztunk. Másnap reggel folyvást meredeken a hegytetőnek tartva kapaszkodtunk vissza a főgerincre, egy szinte csapás nélküli déli oldalfalon. A piros sáv jelzést most már szigorúan követve hagytuk magunk mögött a Tejes-, majd a Puzdra-nyerget, hogy aztán a Nyerges-tetőt, illetve a Repedő-csúcsot elkerülve aznapi gyaloglásunkat a Rebra-tónál fejezzük be. Így az utolsó napra maradó szakaszból át tudtunk ütemezni néhány km-t aznap estére, ami igen jól jött a másnapi megterhelő ereszkedés előtt. Előző nap összefutottunk egy német párral, akik mesélték, hogy valami környékbeli fiúcskák szerint a Repedő fele medvét láttak, ezért továbbállva maguk is inkább egy távolabbi ponton vertek sátrat. Hogy ez a medvés történet igaz volt-e, vagy csak meg akarták viccelni a gyanútlan turistákat, nem tudni, mindenesetetre mi is inkább a Rebra-tavi sátrazóhelyet választottuk éjszakára. A sátorveréssel itt nem volt különösebb szerencsénk, mivel alighogy a helyszínre értünk, úgy leszakadt az ég, hogy még az esőkabátokat sem volt időnk elővenni, ronggyá áztunk. Mindeközben persze a domboldalban legelésző birkanyáj pásztorkutyái is fenyegetően viselkedtek, nem volt tehát egy nyugodt esténk. Az éjszaka egy szemhunyásnyit sem aludtam, mert minden apró neszre felfigyeltem, és találgattam, vajon mit vagy kit ugatnak éppen a jó pásztorebek. A bizonyos időközönként behallatszó állati üvöltések végtelenül nyugtalanná tettek, s meg kell valljam, nem igazán éreztem magamat, magunkat biztonságban. Miután végre megvirradt, valóban megnyugodtam, s a kora reggeli órákban neki is vágtunk a harmadik, befejező napunknak. A felhők nagyjából 2000 m felett láthatatlanná tették a magasabban fekvő csúcsokat, de a Bukuly-tavakra és néha még a Pietroszra is rá-rá mosolygott a nap. A túra megkoronázásaként persze megmásztuk a Radnai-havasok legmagasabb csúcsát, majd óvatosan leereszkedtünk a Mosolygó-tó napfényes katlanába. Elfogyasztottuk bőséges ebédünket, majd nekivágtunk a hátralévő mintegy ezer méteres ereszkedésnek. Őszintén megvallva, ezt az utolsó 3-4 órát kihagytam volna túránkból, mert ekkor már a bakancs is meglehetősen kényelmetlenné kezdett válni, nem beszélve a teherről, amit a térdizületeknek ilyenkor elviselniük kell.
Borsába leérve betértünk egy útba eső kis kocsmába, ahol megittunk egy-egy jól megérdemelt Ursust – igazán jólesett. A Borsafüredre induló maxi-taxira még várni sem kellett, este fél 8-kor már ismét Anettáéknál voltunk a Medve panzióban.
A három nap alatt nem sok turistával találkoztunk, inkább csak olyanokkal, akik egynapos túrára indultak vagy Borsáról a Pietroszra, vagy Füredről a vízeséshez, illetve az Aranyos-Beszterce forrástavához. Legtöbbjük határon túli magyar (itt nem én vagyok a határon túli?), de összefutottunk német, cseh és lengyel párral, valamint egy svéd és egy új-zélandi sráccal is.
Legközelebbi túránk alkalmával Radnaborberekről indulunk, hogy megmásszuk az Ünőkőt és ellátogassunk a Lála-tavakhoz is.
Csodálatos a vidék, a hegyek gyönyörűek, a források hűvösek és ahol järtunk, mindenhol ihatók, egyszóval felejthetetlen az élmény!
Legutóbbi hozzászólások